Az emberek miért irigykednek? Miért van az, hogy úgy érzed, hogy a szíved kiesik a helyéből és mardos a vágy, ha valakinek megvan az, ami neked nincs, csak szeretnéd. Épp az imént tűzött el előttünk 4 motoros, szebbnél szebb sportmotorokkal száguldoztak, csodálatos hangot hagyva maguk után. A 4 közül az egyik 1 Honda CBR-rel motorozott. Már gyerek korom óta csodálom a CBR-eket. Az a kidolgozás, az a forma, nagyszerű menetteljesítmények, a CBR egy csodálatos motor! Amíg élek nem adom fel, hogy egyszer nekem is legyen egy 600-as CBR-em. Ahogy elhúzott a 4 motoros, kis híján könnybe lábadt a szemem. "Én is akarom" - szólalt meg a belső hang. Nem biztos, hogy az idén meglehet a saját motorom. Pedig annyira szeretném. Nem bírom ki, hogy akárhányszor elmegy mellettem valaki motorral, megőrülök a vágytól és kiszakad a szívem a szomorúságtól. Ilyenkor nem tudok másra koncentrálni csak akörül forog az agyam. Kizár mindent, ami nem ezzel kapcsolatos és én ez ellen nem tehetek semmit. Én mindig is olyan voltam, ha egyszer valami kellett, akkor az igazán, nagyon kellett. Megőrültem érte és néha még a fél karom is átadtam volna érte cserébe, ha megtehetem. Mindig is irigykedve tudtam nézni azokat akik már elérték azt, amit én csak szeretnék. Olyankor én még inkább szerettem volna elérni a célom. Csúnya dolog az irigység, de igazából mindenki irigy, csak nem mindenki vallja be. Alap emberi tulajdonság, maximum elfedni lehet, de olyan nincs, hogy valaki ott legbelül legalább egy kicsit ne legyen irigy. Én pedig motort szeretnék! Ezért igenis irigykedve tekintek azokra, akiknek már ez megvan. :(