Annyira iszonyatosan magányosnak érzem magam, hogy azt el sem tudom mondani. Fekszem és sírok és gondolkozom, hogy "miért?", persze a válaszok elmaradnak. Magányos vagyok, lelkileg társtalan. Ölelésre vágyom, megértésre, szeretetre, tiszteletre. Elképzelem, ahogy egy igazán jó barátom szorosan magához ölel és percekig így állunk némán. Nem kellenek a szavak, az ölelésből, a csendből átjön minden. Átjön az erő, amit küldd nekem a kitartáshoz, átjön az erő, amit küldd nekem a bátorsághoz, átjön minden, amitől erősebbnek érzem magam. Lelkileg. Egy hosszú, szoros, megértő ölelés. Ennyi kellene most nekem csak. Egy barát, egy néma kéz. Nem szavak, nyomulás, nem sértés és vádaskodás, lekicsinylés. Néma ölelés, néma erő. Kikiáltok a világba és beleordítom bánatom, szétszórom fájdalmam, hogy majd mások felseperhessék utánam. Engem nem érdekel már, minden elveszett, ami szép volt és oly nehéz már szépnek maradni. Kikiáltok a világba, azt akarom, hogy tudjátok, hogy fáj, hogy szenvedek. Azt akarom, hogy ne fájjon, hogy elmúljon! Azt akarom, hogy csak egy a barátaim közül legyen olyan, akire igazán szükségem van! Azt akarom, hogy valaki öleljen már meg! Azt akarom, hogy ne fájjon többé...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Szultán.bp 2011.10.19. 01:23:52
Ne érezd magad egyedül, látod itt vagyok. Olvaslak, érezlek, értelek.
Gyere, ülj ide mellém a kanapéra és mesélj. Ne vedd tolakodásnak, add ide a kezed, a tenyerembe zárom, hogy érezd melletted vagyok. Dőlj hátra kényelmesen, hunyd be a szemed és mesélj. Én figyelmesen hallgatlak..
szAida 2011.10.19. 10:25:27
Köszönöm a leírt soraid.
Aida
Szultán.bp 2011.10.19. 21:42:05
Igazán nincs mit! :-)
Nem "idegen", csak ismeretlen. Elnézésedet kérem, illetlen voltam, nem mutatkoztam be, de azt hiszem itt nem a személy, a név a lényeg. Az a lényeg, hogy öntsd ki a bánatodat, a fájdalmadat, az érzéseidet valakinek. Aki esetleg nem ásít egyet amikor pityeregve, lelkileg megtörten betoppansz hozzá. Hogy segítsen. A maga módján, de őszintén.
Zoltán.