Furcsa ez a kérdés így feltéve, nem igaz? Hiszen kinek szánnám én ezt a kérdést, ki tudná rajtam kívül erre a választ. Hiszen ezt nekem kéne tudnom. Viszont nem tudom. Pont ez az ami miatt a kérdés felmerült. Volt időszak, amikor feltétel nélkül boldog voltam, pedig nem történt az életemben semmi különös. Volt időszak, amikor képtelen voltam a boldogságra és minden napom úgy telt el, hogy utáltam élni. Ezekről már itt is írtam korábban. Most a kettő közötti állapotban tengődöm. Néha úgy érzem jó ez így, most rendben az életem és ne kívánjak ennél többet. Néha viszont.. sötétebb napokon, vagy ha bántanak, azt kívánom, hogy életem forduljon jobbá és teljesedjen ki, mert ez az állapot, amiben most vagyok, az nem a boldogság. Furcsa ez így, de mégis létező. Talán sokkal több embernél fordul elő ez az állapot, mint az igazi boldogság. Én nem tudom mit kéne tennem, hogyan tehetném jobbá a mindennapjaim. Azt mondják, hogy csak rajtad áll minden, a gondolataink, meggyőződéseink eredménye az életünk. Talán így is van. Talán mégsem... Nem tudom most irányítani a dolgokat, nem tudom hogyan lehetne jobb. Nem tudok szemet húnyni a "nemtörődömség" felett és nem tudok boldogan élni miközben nem tisztelnek. Azonban a rétegek alatt mégis boldogság lapul. 10 hónapos gyönyörű kisfiú, normális élet, szerető szülők és út a diploma felé. Most akkor boldog vagyok vagy sem? Akarom, hogy boldog legyek! Nem csak akarom, hanem az is leszek!