Budapest, kerületek, új építésű lakóparkok, családokat idecsábító hirdetések, ideköltöző fiatalok, családot alapító friss házasok, idilli környezetek. Milyen szépen hangzik, nem igaz? Egy valami apró kicsi bökkenő van csak a dologban. Az országban Budapesten van a legnagyobb túljelentkezés a bölcsődékbe és óvodákba. Olyannyira, hogy a felét sem veszik fel a jelentkezett gyerekeknek. Tök mindegy, hogy marhára fontos lenne a gyermek elhelyezése, nem megy. Nincs hely. Én is beadtam bölcsődébe a jelentkezésünket nyár elején. Beadtam volna én óvodába is mivel decemberben 3 éves lesz a kisfiam, de onnan már az érdeklődés fázisában elutasítottak helyhiányra hivatkozva. Így beadtam a papírt a kerületi bölcsődébe. Annyit mondtak, hogy szeptembertől már nincsen hely. Várólista. Sok-sok gyerek mögé, várólistára kerülés. Az nem számít, hogy szeptembertől az Anyának esetleg már dolgoznia/szakdolgozatot írnia kell. Várólista és kész. Elkeseredettség, kétségbeesés és tehetetlenség. Ezek az érzések kavarognak ilyenkor az emberben. Aztán egy októberi hétfőn egy váratlan telefonhívás. És igen! Felvették a gyereket a bölcsődébe, jövőhéten már kezdhet is. Mégis van remény? Mégis érdemes volt leadni a papírokat és várni? Úgy tűnik igen. Boldog vagyok, örülök ennek és úgy érzem talán mégsem reménytelen. Ezt üzenem minden kétségbeesett Anyának tehát, soha ne adja fel! Van remény. Kisfiam immár hivatalosan is bölcsődés. Mi pedig örülünk neki. Én is és a kisfiam is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.