Friss topikok

  • coveiro: Gratulálok! [Mindkettőnknek - valahogy az én vizsgám is aznapra esett. :-)] Tetszik a derűlátáso... (2012.02.20. 15:26) Öröm a köbön
  • szAida: Köszönöm a szavakat, kedves Péter! (2011.12.16. 22:01) Tévképzetek?
  • Szultán.bp: Kedves Aida! Igazán nincs mit! :-) Nem "idegen", csak ismeretlen. Elnézésedet kérem, illetlen vol... (2011.10.19. 21:42) Valaki öleljen már meg!

HTML

Aida őszinte blogja

Miről szól ez a blog? Mindenről. Érzésekről, vágyakról, gondolatokról. Őszintén. Nem szeretem a hazugságokat, az áltatást, a szerepjátszást. Legfőképpen a magam kedvéért írom, hogy én jobban érezzem magam az írás által. "Kikiáltsam" bánatom, örömöm vagy azt a gondolatot, ami épp foglalkoztat.

2013.09.20. 21:00 szAida

Pletyka és ami alatta van

Milyen az ember? Kíváncsi? Irigy? Eseményre éhes? Fürkésző? Telhetetlen? Tolakodó? Önámító? Vagy ez mind együtt? Mi szüli a klasszikus pletykát és mi szüli az utálatot? Mit érez az, aki utálkozik, mi van az utalát alatt? Miért érezzük úgy, hogy mások életével nekünk kell foglalkozni, miért hisszük, hogy mindenbe bele kell látnunk és mindent értenünk kell? És miért van az, hogyha valamit nem értünk, mindenáron meg akarjuk magyarázni magunknak, azonban ez a magyarázat nem biztos, hogy helyes, mivel csak és kizárólag saját tapasztalatokon alapulhat!? És az miért van, hogy összefogunk egymással egymás ellen? Miért vagyunk látszólag mindenkivel jóban, de valójában még saját magunkkal sem? Éhezünk az eseményekre, a pletykákra, szívjuk magunkba, mint szivacs a vizet, aztán kicsit átformáljuk nekünk tetsző módon, aztán kiköpjük magunkból. Szépen gyúrjuk a dolgokat, alakítjuk és utálkozni kezdünk. Elhisszük magunkban a képzett világot és lovagolunk rajta, miközben ámítjuk magunkat. Mások életébe akarunk belefolyni, belegyúrjuk saját életünk egyes részeit, és egésszé formáljuk, majd jól érezzük ettől magunkat. Így kerek a mi kis belső világunk, így vagyunk egyszerűen jól. Néhány embernek nagyobb mértékben szüksége van erre, aztán születnek a pletykák, amik már nem csak a saját belső békénkről szólnak, hanem igazából másokat bánt, és teljesen másokról szól. Amikor szavakkal dobálózunk és nem vállalunk értük felelősséget, amikor mindent mondunk, de semmit sem gondolunk végig. Másokat köpködünk akarva, akaratlanul és azt hisszük ettől bármi jobb lesz. Pedig igazából nem. Sőt, igazából csak rosszabb lesz. Valakinek biztosan. És ha csak egy ember is veszít, akkor valójában mindenki veszít.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://szaida.blog.hu/api/trackback/id/tr885526592

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása