Annyira rám jött a nosztalgia, hogy el sem hiszem. Néha azon gondolkozom, hogy talán azért agyalok annyit a múltkor, vagy azért jut eszembe annyi szép dolog a múltból, mert öregszem. Nem vagyok még öreg, közel sem, de akkor is múlnak az évek. A bennem lévő emlékek halmozódnak, aztán nosztalgiával előjönnek. Eszembe jutnak a tini éveim, a felhőtlen szórakozás, boldogság, szabadság ideje. 17-20 évesen az embernek semmi gondja, még akkor sem, hogyha azt hiszi, hogy van. Tinigondok, de valójában szabadság, részben felelőtlenség, az élet ideje az! Élvezd, amíg fiatal vagy, mert olyan jó visszagondolni a szép évekre. Eszembe jut, amikor én is annyi voltam. Mennyi szép dolog és kellemes élmény! Milyen távolinak tetszik ez most, milyen elérhetetlennek. A jelenemet a felelősség, a kialvatlanság, a szabadsághiány és a gondteher jellemzi. A régmúlt szabadság és egyszerű élet, talán már soha nem jön vissza. Vagy talán mégis? Csak másképpen? Úgy már soha nem jöhet vissza, de másképp még igen. Amikor eljött a 2012, azt éreztem, hogy ez egy jó év lesz, ez egy boldog év. Összejön-e vagy továbbra is hanyatlás várható az életemben? Mit hoz a jövő és hogyan alakítom? A szerencse mellettem lesz vagy inkább elhagy? Tudom, hogy most jó lesz. Fél év múlva a bejegyzésem csupa jóról fog szólni. Megígérem!
A nosztalgia pedig megmarad egy kellemes tevékenységnek. Ez kell, ez az élet része. Amíg csak jó emlékek jutnak eszébe az embernek, addig ezzel baj nincsen. Szerintem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.