A blog nevéhez hűen megírom a véleményem az őszinteségről. Szerintem az őszinteség fontos. Mindig és mindenhol. A kegyes hazugságok pártolóival nem értek egyet. Főleg, ha barátok közt beszélünk kegyes hazugságról. Erről eszembe jut a kedvenc sorozatom. Jóbarátok. Szerintem senkinek nem kell bemutatnom, ha többet nem, egy részt biztosan mindenki látott már vagy legalább tudja miről van szó. A címből arra következtetünk, hogy jó barátokról szól a sorozat. Azonban az én fogalommeghatározó szótáramban a barátság nem egészen ezt takarja. Egy szituáció a sorozatból példának: "Rachel: Hogy áll ez a kalap? Többiek: Jól, nagyon jól, szexi. -és közben fintorogva néznek egymásra, mert mindenki tudja, hogy a kalap ódivatú, csúnya és nem áll neki jól." Ez a kegyes hazugság. Azonban hol van itt a barátság? A barát legyen az, aki fel meri vállalni, hogy elmondja a hibáinkat, segít háttérbe szorítani a gyengeségeinket és előtérbe hozni az erősségeket. A barát legyen az, aki őszinte hozzánk. Legalább ő. Ha már mások úgysem azok. Az emberek félnek őszintének lenni. A kegyes hazugság elvileg a másikért van, viszont ha jobban belegondolunk félünk. Nem merjük felvállalni az őszinteséget, mert akkor a másik megsértődik, megbántódik és hát kell ez nekünk? Valahol talán szükség van a burkolt mondatokra. Azonban az őszinteséget nem szabad teljesen elfelejteni!