Aida őszinte blogja

A címben szereplő kérdést talán páran felvetették magukban vagy talán senkinek eszébe sem jutott. Nem követem, hogy ki vagy hányan olvassák ezt a blogot, nem is azért született. Nem tudom, hogy érdekel-e valakit, hogy mi van velem. Elég régen nem írtam, leszámítva ezt a buta szavazgatós játékot, ami utólag visszagondolva h*lyeség volt. Szóval miért nem írok? Nem tudom... Elfogytak a szavak. Nincs életem... Nem történik semmi. Ugyanazok a napok, ugyanazok a hetek. Futok egy óriás mókuskerékben, az pörög alattam és soha nem történik semmi különleges. Nincs miről írnom, állandóság az életem, csak úgy a semmibe telnek a napok és élek bele a végtelenbe. Persze én öregszem közben, már 25 éves vagyok, de az életem története egy helyben toporog. Érdekes egy párosítás. Nagyon hiányzik néha, hogy történjen valami... egyszerűen egy pillanatra kiugorhassak a kerékből és körbenézzek. Tegyek ott valamit vagy csak rácsodálkozzak a világra, de a lényeg, hogy a mókuskeréken kívül éljek akár csak egy pillanatig is. Vannak örömök az életemben ugyanúgy, mint ahogyan szomorúságok is. Normális életet élek, van minek örülni és vannak napok, amikor van miért sírni. Ennyi. Amúgy minden zajlik, telnek a napok, a hetek és hónapok én pedig csak érzem, hogy nincs rendben valami. Kell még egy apróság, egy pici történés. Akkor már lenne miről írnom is. Ha választhatok, akkor persze azt is szeretném, hogy valami jó történjen velem és arról írhassak. Gyere Különleges! Hívlak Téged, robbanj be az életembe, hogy egy perc erejéig kiugorhassak a kerékből, amit az élet rám szabott... aztán már lesz is miről írni és legalább magamnak nem kell feltennem a kérdést még egyszer: hát "Hol a friss blogbejegyzés?" ...