Hogy milyen érzés egy majdnem 2 hónapos kisbaba anyukájának lenni? Milyen vele tölteni a napjaimat? Jó és egyben néha őrjítő is. Vannak sírós napjaink, vannak egészen nyugodtak. Nagyon szeretem az én kisfiamat! Csodálatos érzés anyának lenni. Amikor azonban már órák óta sír néha eszembe jut, hogy talán mégsem voltam felkészülve. Azt mondják az újdonsült anyáknál ez előfordul. De olyan rossz! Jó anyának akarom magam érezni, olyannak aki mindig türelmes a gyermekével. Aki ha a gyermeke már órák hosszat sír még mindig képes nyugodt hangon szólni hozzá és ringatni akár egy teljes napig. Nem ilyen vagyok.. Rossz anya lehetek vajon? Talán nem. Talán nem itt kezdődik a rossz anyaság. A lényeg, hogy szeressük gyermekünket, végtelen mértékekben. Igaz? Ez teljesül. Imádom őt! Az én vérem, ő az akivel 9 hónapig egy testben éltem. Most itt van velem, de még olyan pici ő. Rám van szüksége, az anyai támaszra. Igyekszem neki ezt megadni. Igyekszem mindent megadni neki amit csak tudok és még azt is, amit valójában már nem. A gyermeknevelés egy csoda! De sajnos néha órák hosszan tartó sírás után az ember már úgy érzi nem bírja tovább. És mégis bírja. Mert bírnia kell. Muszáj. És megéri. A gyermek szeretete mindent kárpótolni fog.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.