Vagy inkább anya lettem..? Még most is cseng a fülemben a kőnek a koppanása, ami akkor esett le a szívemről, amikor a tegnapi szakorvosi vizsgálaton a doktornő kijelentette: "Látja? Ott dobog a pici szíve.". Igen! - kiáltottam volna, ha van bennem annyi energia. Nem volt. Napok óta tépelődtem, örlődtem és szenvedtem. Csupán egy mélyről feltörő zokogás volt az összes reakcióm. 5. héten az első kimaradt havi után 1 héttel látott először orvos. Eredmény: egy petezsák, nuku embrió, nuku szívhang. Várjunk. Majd a 8. héten lesz. Ha lesz. Hogy micsoda? - gondoltam. Most 3 hét bizonytalanság? Ott van? Nincs ott? Él? Jól van? Dobog már a szíve? Kérdések kavalkádja pattogott át az agyamon, mint sok kicsi színes labda. Jöttek-mentek. Nem volt elég ez, a 7+5. napon (azaz 7 hetes és 5 napos terhesen) vérzésem volt. Úrsiten! Mi lesz most? Totál pánik. Kórház.. ügyelet.. Ügyeletes orvos nem túl kedves fazon, de megvizsgál. Minimálisan. Semmi UH vagy egyéb, hogy a kicsi jól van-e. Hazaküld, hogy nincs itt semmi baj. Tegnapig megválaszolatlanul maradt minden. Tegnap viszont kiderült. Ott van!! Az én babám. Igaz, ő még csak embrió. De az enyém! Számomra ő a legszebb, még akkor is ha csupán 1.5 centi a feje búbjától a feneke aljáig. Kis gombóc karjaival és lábaival, apró gyorsan dobogó szívecskéjével. Sajátom. Féltem, óvom, szeretem. Felemelő öröm és lesújtó aggódás. Így indul az utazásom. Kettőnk utazása.

Várandósságom 9. hetében járok, 8+2 hetes a terhesség. A baba fogantatásának feltételezett ideje: 2008. 04. 06.
Születés várható időpontja: 2008. 12. 28, vasárnap.