Érezted már, hogy túl sokat képzeltél magadról? Nincs annál rosszabb, mint amikor rájössz, hogy sokkal kevesebbet érsz, mint hitted. Azt hiszed, hogy igenis Te erre képes vagy, és csak akkor jössz rá, hogy mégsem, amikor nem sikerül. Furcsa.. Olvastam egy idézetet: „Akár azt hiszed, hogy képes vagy rá, akár azt, hogy nem, úgy lesz, ahogy gondoltad.” Pedig nem elég. A hit nem elég. Ha nem vagy képes valamire, akkor nem vagy. Hiheted magad királynak, politikusnak, filmsztárnak, olimpiai bajnoknak. Ha egyszer nem vagy az, akkor a hit csak hit marad. Amikor nagyképűen bevállal az ember valamit, mert neki, az mennyire menni fog, bizonygatja magának, sőt nem is kell bizonygatnia, tudja, hogy ő erre képes, mert hiszi, és ismeri a saját képességeit. Aztán eltelik egy kis idő. Kudarc, kudarc hátán, és rájön, hogy elszámolta magát. Abból nem is tud annyit, emebből nem képes ennyit véghez vinni, az a másik pedig hiába látszik egyszerűnek, valahogy mégsem megy. Azt hiszem elhagyott a szerencsém. A hit mellé szerencse is kell. Szerencse valamely életterületen. Szerencse? Véletlenek összjátéka? A rendezett sors egy halmaza? Akármi is, most ahol eddig volt, ott most elpártolt mellőlem. Mintha csak azt akarná sugallni: „Azt hitted képes vagy rá, ugye? Nagyon rosszul hitted! Most megmutatom neked, milyen az, amikor az ember kudarcot vall.” Pedig nincs visszaút. Most már csak előre van. Letérni letérhet az ember az ösvényről, de vissza nem fordulhat, akkor sem, ha rájött, az előző kereszteződésben rossz irányba folytatta útját. Menni kell előre. Ha letér, nem biztos, hogy jobb lesz neki. Ha megy előre és egyre több „mocsokba” lép és egyre több olyan patakba ütközik, amelyen alig bír átkelni, vagy a patakok már folyóvá nőnek, amiket szinte átúszni is lehetetlen, akkor sem fordulhat vissza. Kereshet csónakot, kereshet hidat, a kitartás eredményt szül. Azonban nem mindig. Mi van, ha annak a folyónak a két partját még sehol nem kötötték össze híddal, és csónak sincsen? Csónakot épít? Mi van, ha a folyó azon partján, ahol áll, nincs alapanyag? Semmi nincs. Lassan elfogynak a lehetőségek. A kitartó ember sem mindig éri el a célját. Sok minden együttesen kell, ahhoz, hogy célunkat elérjük. És ha egyszer azt vesszük észre, hogy olyan folyóba ütköztünk, amin mi már nem tudunk, esetleg nem merünk átkelni, netán már 10-szer megpróbáltuk átúszni, legutoljára majdnem bele is fulladtunk, akkor rájövünk, hogy rossz fele mentünk. Valahol letértünk arról az irányról, ami számunkra megfelelő lett volna. Ilyenkor nincs mit tenni, visszafele nem, csak előre haladhatunk. Ha érezzük, hogy ez a folyó nekünk sok, túl mély, túl gyorsan kavarok, vagy csak túl széles, akkor a lehetetlent is meg kell próbálni, és nem szabad leülni a parton. Még akkor sem, ha végképp elkeseredtünk, vagy odabent nevet rajtunk a kisördög és ezt ismételgeti: „Hehe! Te erre nem vagy képes!”.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Fülike · http://www.fulike.hu 2007.06.01. 16:57:47
Aztán olvastalak....
Azóta gondolkozom....
Vajon tényleg vannak még olyan okos és szép lányok, akik mindezt tudják és mégsem szálltam el maguktól? Úgy tűnik te vagy az egyik. Igazán örülök, hogy visszazökkentettél a valóságba, de ahogy elnézem te most kezded magad lenézni. Ne tedd, ahogy olvasgattalak, nagyon realista vagy, azért meg, hogy nem sikerül minden ahogy elképzelted nem szabad keseregni.