Végtelen, semmi, a miénktől különböző érzékszervek, a mi világunktól eltérő világok. Ezek a dolgok mind-mind olyanok, amelyeket nehéz, illetve némelyiket lehetetlen elképzelni. A mi agyunk úgy lett megtervezve, hogy a véges dolgokat és az általa ismert dolgokat legyen képes befogadni. Próbáltad már elképzelni, hogy egyik pillanatról a másikra eltűnik minden? Úgy igazából minden. Nem csak a Föld, az emberek, a Hold. Hanem minden. Minden, ami a mi véges világunkon túl van. Minden, ami a végtelen világegyetemben valaha is létezett. Egyik pillanatban, még itt vagy, ülsz a szobádban a számítógép előtt, aztán hopp és a következő pillanatban megáll minden. Vége. Marad a semmi. Csend és sötétség. De vajon a semmire mondhatjuk-e egyáltalán, hogy csend és sötétség? Mert ugye itt jön be az, amiről beszéltem. Én nem tudom máshogy jellemezni a semmit. Csak, mint csend és sötétség. Végtelen ürességgel társulva. Nincsenek érzések, eltűnik a boldogság, a szomorúság. A semmiben ezek olyan viccesen aprónak tűnnek. Cseppet talán értelmetlennek. Miért tűnik értelmetlennek? Mert az értelmét a mi világunkban kapja meg. Tágabb keretek közé rakva eltörpül. Vagy gondoltál már abba bele, hogy milyen a végtelen világegyetem? Milyen a végtelen számú naprendszer egymás mellett? Nem tudod elképzelni. Nem lehet elképzelni. Valamiből végtelen számú. Hogyan lehet, hogy mindegyik különböző? Elvileg végtelen naprendszer van. Mindegyik különböző, de a végtelenségből adódóan sok nagyon hasonlít egymásra, csak a legapróbb részletben tér el a másiktól. Viszont, ha végtelen létezik valamiből, akkor ez nem teljesülhet. Teljesülnie kell annak is, hogy egyformák is létezzenek. Vagy nem? Ez lehet, olyan, mint, amit elsős koromban egy matematika tanáromtól hallottam, azóta is a kedvenc mondatom: „Ha az Eiffel-tornyot meghosszabbítanánk, amennyire csak lehet, akkor véges sok vas kéne, de a torony végtelen lenne.” Na ezt add össze? J Én ezzel a mondattal egy ideig elvoltam. Lehet rajta agyalni, lehet erőltetni az ember agyát, hogy rápörögjön a végtelenre. Nekem kb. fél évembe tellett mire teljes mértékben képes voltam felfogni, miért is igaz ez így. Azonban imádtam rajta gondolkozni, imádtam, hogy egy olyannak az értelmét kell meglátnom, ami egyértelműen van, csak nekünk „véges” embereknek, ezt nehéz belátni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: formula Negocio online do Alex vargas 2018.06.06. 19:22:55
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Csernyi Róbert 2007.12.16. 08:01:58
Tetszett amit írtál a végtelenről, meg a semmiről. Főleg azért mert jómagam is szoktam ezeken töprengeni. A végén mindig oda jutok, hogy a semmi meg a végtelen lényegében ugyanaz.
A másik amit mindig megállapítok, hogy semmi sélyünk ezeket a dolgokat megfejteni, vagy egyáltalán megérteni. Ahogy írtad, a mi agyunk így lett megtervezve, ezek a fogalmak hiányoznak a "gondolatkincsünkből".
Viszont ha ezt a két alapvető fogalmat nem ismerjük, mi értelme van az univerzum kutatásának? Valaki, vagy valami biztos tudja a választ és egy jó eszközt talált arra hogy mi ne fejtsük meg.