Aida őszinte blogja

Legyen már valami boldogabb bejegyzés is a blogomban, így gondoltam írok nektek a legfontosabb és egyben a legcsodálatosabb dologról az életemben. Ő nem más, mint Noel baba. Mi is van a kis gyönyörűséggel!? Jókedvű, életvidám, "beszélgetős", mosolygós (mostanában inkább kacagós) baba. Mintha azt akarná nekem sugallni, hogy "Anya, dehát a világ nem olyan rossz, kacagj velem!". Mint pl. ma. Éppen sírtam és ő a kezemben volt. Sírok, ő néz. Visszanézek rá. És erre ő rám nevet. Hangosan, kacagva. Mit ne mondjak, a könnyek abbamaradtak a meglepetésemben és visszanevettem rá. Nem én tanítom őt élni, hanem ő tanít engem mosolyogni. És ez a nem mindegy. Hihetetlen energia van benne, hihetetlen, hogy ilyen könnyen alkalmazkodik és tűri az eseményeket.

A haja nő, mint a bolondgomba, mostanában fordrászolunk is sokat, ja és a körmei is iparkodnak, így muszáj sokszor manikűrözni is. :) Szeret kint lenni, főleg hogy ilyen jó idők vannak. Szoktunk délutánonként nagyokat sétálni, ő nézelődik aztán rendszerint elpilled a babakocsiban. Éjjelente mostanában teljesen elkényeztet. Tegnap esti evés után elaludt és reggel negyed 9-kor már én ébresztgettem, hogy hahó, Noli enni kéne... :)

Mostanában szépen hízik, régebben ezzel voltak gondok. Legutóbbi mérés alapján 5040 gramm. Egész szép súly. :) A karom is megérzi általában, amikor vinni kell ide-oda a popóját. Hosszra meg aztán végképp megnőtt, olyan nyúlánk, hosszú baba, hogy csak nézek. A 62-es rugdalozók egyik napról a másikra már nem is voltak jók. Már 68-asban nyomul. ;)

Szóval ilyen az én kis cicám, imádnivaló kicsi Tündér és amit csak tudok megteszek neki így is, egyedül is és megadok neki minden tőlem telhetőt.

Most megyek alszom, mert már ő is alszik fél órája és ki kell használni az időt. :)