Aida őszinte blogja

Visszatértem Pestre. Ahogy az előző bejegyzésben mondtam, felhoztam magammal pár régi írásom. Mindig azt rakom majd fel, ami leginkább passzol a jelenlegi állapotomhoz, érzéseimhez, bár még így is néha távol fog állni ettől. Ezek az írások régiek, mindig az adott időszak lelkiállapotát mutatják. Ennek megfelelően a valós dátumot is mögé írom. Ha bárkinek hozzfűznivalója van bátran írjon kommentet vagy ossza meg velem személyesen! :)

Éljen! 6 hét óta először, végre megint csomagolok. Megyek haza vidékre! :) Nagyon várom már, hogy megint otthon legyek kicsit, láthassam szüleim és a szülővárosom. Általában 3 hetente haza jártam mindig, csak most így alakult. Vasárnaponként táncolni járok (latin tánctanfolyam) meg két hétvégét elvett az életemből a Miss Universitas elő és középdöntője. Szóval most ez így alakult. Most viszont megyek haza végre, pihenek otthon legalább 4 napot. Majd otthonról felhozok pár régi írást és feldobom majd ide a blogra, legalább szinesítik majd itt a felhozatalt! :) Ennek a bejegyzésnek semmi értelme, így nem is ragozom tovább. :D

A blog nevéhez hűen megírom a véleményem az őszinteségről. Szerintem az őszinteség fontos. Mindig és mindenhol. A kegyes hazugságok pártolóival nem értek egyet. Főleg, ha barátok közt beszélünk kegyes hazugságról. Erről eszembe jut a kedvenc sorozatom. Jóbarátok. Szerintem senkinek nem kell bemutatnom, ha többet nem, egy részt biztosan mindenki látott már vagy legalább tudja miről van szó. A címből arra következtetünk, hogy jó barátokról szól a sorozat. Azonban az én fogalommeghatározó szótáramban a barátság nem egészen ezt takarja. Egy szituáció a sorozatból példának: "Rachel: Hogy áll ez a kalap? Többiek: Jól, nagyon jól, szexi. -és közben fintorogva néznek egymásra, mert mindenki tudja, hogy a kalap ódivatú, csúnya és nem áll neki jól." Ez a kegyes hazugság. Azonban hol van itt a barátság? A barát legyen az, aki fel meri vállalni, hogy elmondja a hibáinkat, segít háttérbe szorítani a gyengeségeinket és előtérbe hozni az erősségeket. A barát legyen az, aki őszinte hozzánk. Legalább ő. Ha már mások úgysem azok. Az emberek félnek őszintének lenni. A kegyes hazugság elvileg a másikért van, viszont ha jobban belegondolunk félünk. Nem merjük felvállalni az őszinteséget, mert akkor a másik megsértődik, megbántódik és hát kell ez nekünk? Valahol talán szükség van a burkolt mondatokra. Azonban az őszinteséget nem szabad teljesen elfelejteni!

Ez az első webnapló bejegyzésem. :) Meglátjuk, hogy mennyire fog tetszeni a dolog. Sajnos ez az első bejegyzés nem köthető szép vagy jó dologhoz. Éjszaka van. Illetve most már hajnal. Tegnap volt egy motorbalesetem. Na semmi komoly, rutin pályán gyök2 sebességgel estem, a baj csak az hogy dőléskor a bal lábam a 200 kilós CB400 alatt maradt. A baleset úgy történt, hogy alapjáraton pörgött a motor épp a 8as kanyart csinálgattam, amikor véletlenül ráhúztam a gázkarra, a motor megugrott, én meg a kezdők reflexével behúztam a kéziféket, ami ugye kanyarban nem szerencsés egy ekkora motorral. Minden kezdőnek ajánlom, nyomja el magában ezeket a reflexeket! :) Mentők vittek el a pályáról, mert nem tudtam lábra állni. Megröngeneztek a kórházban, kiderült, hogy nincs baj, csak egy kis zúzódás. Örültem is, gondoltam akkor szombaton simán megcsinálom a rutin vizsgát. Azonban most éjszaka 4 órakkor felébredtem, hogy iszonyatosan fáj a lábam. Akkorára dagadt, mint egy jól megérett sárgadinnye. Nem szép látvány és sajnos nagyon nem kellemes.
Azért kezdtem el most ezt írni, mert nagyon egyedül éreztem magam a fájdalmammal. Gondoltam, ha kiírhatom magamból, akkor jobban fogom magam érezni. Kicsit olyan, mintha nem lennék egyedül. :)
Azt hiszem, most, hogy panaszkodtam egy sort, ledőlök és megpróbálok aludni, mert most már a fájdalomcsillapító is kezd hatni és ki kell használni az időt, amíg a fájdalom tűrhető keretek között marad.