Vajon tényleg van benne valami, hogy a lányok butábbak, mint a fiúk? Erről múltkor a neten olvastam egy nagyon jó anyagot: „Íme a két nem: a hím okos, a nőstény meg bölcs. A természettudományos megismerés a férfiaknak veleszületetten a vérükben van. Egy kissrác, amint arra fejlődése során alkalmassá válik, azonnal mindent szétszed és megvizsgál, legyen az cserebogár vagy játékautó. És ha a kislány mellette sírva fakad, mert sajnálja szegény bogarat, a fiú esetleg kicsúfolja és akár butának is nevezheti. Az ő szempontjából igaza van: a lány sosem fogja a valóságot abban az értelemben kutatni és megismerni, ahogyan a férfiagy erre predesztinálja a másikat. A kislány tehát butább a fiúnál. A kislány azonban tudja, vagy inkább sejti, érzi, hogy a szíve mélyén neki van igaza. Hogy a fiú ugyan okosabb lehet nála, de bölcsebb soha. Hogy a tudás, nem adatok, évszámok, számértékek sora, s hogy amint egy gyöngysort az ember elszakít és a gyöngyöket külön-külön akarja megvizsgálni, azonnal elvesztette a lényegét. Hogy, amit vizsgál az már rég nem gyöngysor, hanem csak gyöngyök. És a kettő nem ugyanaz.” Ebben tehát lehet valami, a maga értelmében. A probléma ott kezdődik, hogy ezen megállapítás alapján az emberek azt hiszik, hogy ez az összes nőre és férfira igaz. Pedig ez nem így van. A férfiak képtelenek elfogadni, hogy egy nő is tudhat és hogy a nő sem mindig gondolkodik úgy, ahogy az a tanulmányból kivehetően a nőknek „illene”. Képtelen elfogadni, hogy vannak reál beállítottságú nők. Pedig vannak. Emiatt ezeknek a nőknek jóval többet kell bizonyítani ezen területeken, mint férfi társaiknak. Még ma is vannak szakmák, amelyeknél a férfi az elfogadott és ha egy nő akar bekerülni, akkor rengeteget kell bizonyítania és még ekkor sem biztos, hogy elfogadják. Erre egy bölcs mondás: „Ha kidobnak az ajtón, mássz vissza az ablakon.” Ezt soha nem szabad elfelejteni. A szomorú az az egészben, ha férfinak születsz, soha nem kell „használnod az ablakot”.
2006-05-28